“Két világ határán” című kiállításajánló

június 25, 2018 § Hozzászólás

1950-ben, amikor a piarista atyákat száműzték rendházukból, megfosztották díszeitől a piarista templom (hagyományosan: kápolna) szakrális terét: nincsenek padsorok, szószék, szentélyrács, nincs tabernákulum, nincs ott az oltárfalon Vincenzo Milione oltárképe, és nincs a mellékoltáron a Szent Miklós-oltárkép, amely az alapító Esterházy Miklós grófra emlékeztetett. Jelenleg egy átalakított fűtőnyíláson keresztül közelítjük meg a szakrális teret. Kopottságában is hatásos, sorsának mementójaként is lenyűgöző a tér, amelyet a maga módján berendez, újra szakralizál ez a kiállítás.

Kortárs kiállítás ez, de történeti dimenzióba ágyazva.”

Ezekkel a szavakkal kezdődött a várostörténeti évforduló alkalmából rendezett, kortárs képzőművészeti kiállítás megnyitása, egy rendhagyó helyszínen, a piarista rendház egykori házikápolnájában. A megnyitószöveg itt olvasható.

A Tata Város Önkormányzata, a Mecénás Közalapítvány és a Kuny Domokos Múzeum közös kiállítása a piarista kápolnában (Tata, Tanoda tér 5/a) augusztus 29-ig az alábbi nyitvatartás szerint látogatható:
hétfőtől csütörtökig 11-től 16 óráig
pénteken 11-től 13 óráig.

A kiállításon résztvevő művészek névsora:

Ander Zsuzsa, Árendás László, Atlasz Gábor, A. Bak Péter, Barti Magdolna, Csordás Zoltán, Farádi Vörös Ákos Mihály, Görözdi Lilla, Görözdi Rita, Henye Péter, H. Katona Erzsébet, Jakobi Anna, Kammerlohr-Kováts László, Kerti Károly György, Kiss Gábor, Kiss Ilona, Korányi Mária, Kóthay Péter, Kovács István, Kovács Valéria, Lévai Ádám, Matyus Dóra, Mikus Áron, Mráz János, Muzsnay Ákos, Nagy Ágnes, Nagydobai Bogdándy Kornélia, Nagy János, Pózner Gábor, Réti András, Ritók Lajos, Rochlitz György, Sárközi Anikó, Schenk Attila, Sipos Zoltán, Somos Gyula, Stössel Nánda, Sulyok Teréz, Szarka Fedor Guido, Székács Zoltán, Szentessy László, Széri-Varga Géza, Szigetvári Krisztina, Szilágyi-Jéger Teréz, Szunyogh László, Tóth Norbert, Varga Benedek, Varga-Bencsik József, Varga Erzsébet

A megnyitószöveg részlete:

“A cím – Két világ határán – a várostörténeti évfordulóra utal: a régi és új világot elválasztó, 1938-as évre, Tata és Tóváros közigazgatási egyesítésének dátumára. A Keresztelő Szent János-szobor, amelyet a kiállítás felhívása a művészek számára kiinduló pontul ajánlott, ennek a várostörténeti mozzanatnak a szerves része, hiszen Magyary Zoltán városszervezői, urbanisztikai törekvéseinek köszönheti idekerülését.

Keresztelő Szent János egyébként szintén egy határhelyzetben lévő figura: ott áll az Ószövetség és az Újszövetség, a régi és az új határán, próféta is és szent is, nagyon fontos szereplő, hiszen ő a Prodromosz, az útkészítő, Jézus előfutára, az egyetlen, akinek földi születésnapját és égi születésnapját (mártíromsága napját) is ünnepli az egyház (e két ünnep jelöli ki a kiállítás határát: június 24. – augusztus 29.).

A Keresztelő Szent János-szobor sorsa tanulságos, mert magát a 20. századi történelmet testesíti meg. Mestere, Nagy-Kovács Mária fiatalon, római ösztöndíjasként, a római iskola stílusorientációjának virágzása idején, 1939-ben került abba a kivételezett helyzetbe, hogy egy ilyen szobrot valósíthatott meg, és hogy több díjat is elnyert alkotása a velencei biennálén képviselhette Magyarország művészetét. Az 1942-es velencei biennálé után került a szobor Tatára. A szocializmus évtizedei alatt el kellett tüntetni szem elől, így került a Nagytemplomba, majd a rendszerváltás hajnalán azonnal újra ki, köztérre. Csak a város változott meg közben: eredeti helyére már nem lehetett visszaállítani.

A kiállított művek ebben a gondolatkörben indultak útjukra, s nyertek új értelmet, vagy legalábbis újabb értelmezési réteget ebben a különös térben.

Kóthay Péter kiállított szobrai emlékművek, de akár a várostörténeti évforduló alkalmából kiadott díjak modelljei is lehetnének, Szigetvári Krisztina várostörténeti évfordulóra készült munkája (a közös fűzűvel újrafűzött pár cipő) szintén gyakorlati felhasználásra kívánkozik, plakátként is szívesen látnánk ez évben az utcán.

A kiállított művek java nem a történelmi pillanatra, hanem az emblematikus szoborra és Keresztelő Szent János alakjára helyezte a hangsúlyt. A szakralitás, s azon belül a megidézett próféta alakja látható például a főoltár helyén látható képen, Muzsnay Ákos alkotásán. A két figurában Keresztelő Szent Jánosra és Jézusra ismerhetünk, a találkozás jelenetében: János lehajol Jézus sarujához, hiszen előre megjövendölte, hogy el fog jönni az, aki nála is nagyobb, akinek ő saruszíját sem méltó megoldani. A találkozás egyben Jézus megkeresztelkedésének jelenete, és az Epifánia, a dicsőség jelenete is, hiszen alászáll a Szentlélek, és a megnyíló mennyből szózat hallatszik. A próféta aszketikus alakja látható Széri-Varga Géza expresszíven mintázott bronzszobrain, Somos Gyula míves oltárképén, Nagy János bronzszobrán, Henye Péter fatábláján, Nagy Ágnes villámló fényekkel díszletezett Keresztelés-jelentén, Lévai Ádám vad, ószövetségi erejű prófétáján, Matyus Dóra törékeny lélek-lehelet rajzán, Mráz János festményén, és még számos alkotáson. A próféta alakjához kapcsolhatók a gondolkodó, merengő alakok, akár Korányi Mária képének szereplői, akár Görözdi Lilla alakja. De a szakralitást idézi fel Varga Benedek munkája is. A megmetszett fatáblát és megvésett rézlemezt nem számos grafika készítéséhez, lenyomtatásához használja fel az alkotó, – ezek a dúcok maguk válnak alkotássá, egy szűkszavúan előadott, mégis egyértelműen azonosítható, régi kegyképeket, bizánci ikonokat idéző Madonna-kompozíció érdekében.

A Kovács Mária-féle, városképi elemmé, városemblémává vált, gyönyörű szobor idéződik fel, jellegzetes kontúrjával, vagy legfontosabb részletével, a figyelmeztető és áldó kézzel Jakobi Anna és Kovács Valéria alkotásán. A kiállítás felhívása lehetőséget adott arra, hogy a szép Keresztelő-szobor, a maga lenyűgöző környezetében megjelenjen fotókon és akvarellben. A vízfesték mesterei is jelen vannak a kiállításon (Kerti Károly György, Rochlitz György, Sulyok Teréz, Katona Erzsébet), bár más-más megközelítésben mutatva fel a víz adta lehetőségeket. És a fotó is jelen van, semmiképpen nem hagyhatjuk említés nélkül pl. Sipos Zoltán varázslatos képeit. Fotó felhasználásával készült Réti András emlékeket idéző elektrografikája is. A táji környezetet, Tata egyedülálló, vizeiből fakadó adottságát idézi fel a festőművészek közül A. Bak Péter alkotása, Szarka Fedor Guido játékos kompozíciója. Bogdándy Kornélia tóparti tájból felépített, a kiállításnak és Tatának szentelt oltára pedig nem más, mint egy objekt: múltbeli reminiszcenciákkal, ódon technikák és elemek felidézésével létrehozott tárgy.

A két világ határa, kontrasztja rajzolódik ki, a lent és fent, kint és bent, a fény és sötétség ellentétei, mindenkori világunknak külső és belső élete Kammerlohr-Kováts László kettős városának kompozíciójában, Sárközi Anikó fénymisztikájában, Csordás Zoltán képében, ahol a fény és a legsötétebb sötét egy vakító villám formájában találkozik, vagy Barti Magdolna különös, jelenléttel és jelen nem léttel játszó alkotásában. Talán ide sorolható Atlasz Gábor kompozíciója is, az örökkévalóság aranyának fényében és a vérbe torkolló földi lét árnyékában. Két világ rajzolódik ki Varga-Bencsik József generációkat szembesítő rajzán, Székács Zoltán képének felületén, a hátrahagyott jelek és jeltöredékek formájában, és Kovács István munkáján, ahol a nyers, durva felület mégiscsak az ég kékjét engedi felragyogni.

A kápolna számos szerencsés és szerencsétlen kiállításrendezési lehetőséggel járult hozzá a művek megértéséhez. Az egyik mellékoltár asztalán láthatjuk Tóth Norbert installációját, amely a keresztény művészetet, a katolikus templomok művészetét idézi meg, és kis kegyképek, votív ajándékok mintájára került éppen oda. Oltárra került, mint a régi, anyagokat gazdagon használó és vegyítő ereklyetartók annak idején, Görözdi Rita kis Keresztelő Szent János-képe, s oltárasztalon látható Szunyogh László nagyszerű szobra, a Tékozló sugárral. A kompozíció a legbanálisabb földi síkon kezdődik, majd nyílegyenesen emelkedik, sugárzik felfelé. Stössel Nánda pirogránit, halas plasztikája a hiányzó szószék helyére került.

Még egy alkotásról kell szólnunk. A rendház bejárata előtt előtt módunk volt átlépni a Keresztelőt idéző párakapun, átlényegülni, megtisztulni, felfrissülni. Ez a különleges, funkcionális installáció, a Keresztelőkapu Schenk Attila leleménye. Használata mindannyiunknak erősen ajánlott.

Nincs mód 49 művész alkotásait sorra venni. Amikor Lévai Ádám a kiállítást eltervezte, annak koncepcióját, helyszínét, időpontját megálmodta, bizonyára nem számított rá, hogy ilyen nagyszámú érdeklődő jelzi részvételét; talán a Keresztelő témája, a két világ ütköztetésének témája is kapós volt. Így jelentkezett kiállításunkra pl. Kiss Ilona, akinek többi művészkönyvét most éppen a sárospataki műemlékkönyvtár közönsége csodálhatja meg, de így van jelen kiállításunkon Szentessy László is, akinek 80 születésnapja idén a város közös ünnepe. Ismert mesterek, fiatal művészek és műkedvelők, Tatán rendszeresen, vagy éppen először kiállítók közös alkotásává vált most a piarista kápolna, melynek szakrális, deszakralizált és reszakralizált tere uralja a kiállított anyagot.

Kövesdi Mónika”

forrás: Két világ határán – Kiállítás a piarista kápolnában

Reklámok

Változás III. (2018)

június 2, 2018 § Hozzászólás

Kiállítás

június 1, 2018 § Hozzászólás

Interjú velem is a Magyar Elektrográfiai Társaság honlapján (katt a képre)

május 15, 2018 § Hozzászólás

Változás 2. (2018)

május 4, 2018 § Hozzászólás